Közösség - Események

II. Oktatás-Informatikai Konferencia 2010. 01. 22. - Interaktív Oktatástechnika Portál - Információk egy fedél alatt www.iot.hu - interaktív tábla, feleltetőrendszerek, feleltető rendszerek, digitális tananyagok, digitális írástudás, online tananyagok, interaktív tananyag, e-tananyag, elektronikus tananyag, pedagógus képzés, IKT képzésII. Oktatás-Informatikai Konferencia 2010. 01. 22.

Az ELTE PPK Kazinczy utcai épületében rendezték 2010. 01. 22-23. közt a II. Oktatás-Informatikai Konferenciát. A megnyitó és az eLearningről szóló bevezetők után két szekcióban folytathattuk a munkát: vagy a konnektivizmus elméletét tanulmányozhattuk vagy a Gyógypedagógia és IKT kapcsolatáról hallhattunk előadásokat.

Kulcsár Zsolt “A konnektivizmus elmélete és gyakorlata” címmel tartotta prezentációját. Az előadó megjegyzése szerint klasszikus értelmiségi családba született, mérnök apával és tanár anyával, ő az elvárásoknak megfelelően először mérnök informatikát kezdett tanulni, annak reményében, hogy ez az ág lesz a fejlődés útja, de rövid idő után áttért pszichológia szakra – nem tudjuk megmondani, hogy merre felé lenne érdemes terelni gyermekei érdeklődését, mert nem tudjuk, akkor milyen szakmák lesznek.

Jelenleg az eszközhasználat piramis csúcsán az internet áll, a számítógépet és pl. az ekét megelőzve. A XVIII. században a mezőgazdasági társadalom hőse a pap volt, az ipari társadalomé a polihisztor, az információs társadalomé a szakosodott tudós, míg a XXI. századé valószínűleg a rendszerteremtő alkotó lesz. A mai világban szerinte az a legfontosabb, hogy kapcsolódjunk, és ezt tanácsolná gyerekeinek is.

A rövid bevezető után a résztvevők feltehették kérdéseiket vagy elmondhatták meglátásaikat. A világ is változik és a világot szemlélő is változik, és már nem az a világkép, mint ami az emberek fejében még  él – válaszolta Kulcsár Zsolt arra a kérdésre, hogy megszűnik-e a filozófia.

Konnektivizmus a jövő útja! Mi más? Tette fel a kérdést Kvaszingerné Prantner Csilla a következő előadás címeként. Szerinte a konnektivizmus jellemzője a hálózati alapú tanulás, az internet mint platform, a közösségben történő tanulás, tartalommegosztás, közösségi értékelés stb. és az eszköz erre a web2.0. A tanulásban alapvető változásokat fog hozni a módszer, a tanárok mentorrá, a tanulók kutatóvá fognak változni. A tanároknak a diákok eszközeit kell a kezükbe venni, hogy tanítani tudják őket!

Példákat hozott olyan tárgyakra, amelyben a konnektivizmus eszmeisége, eszközei megjelennek: multimédia design, weblapszerkesztés II., Internet ismeret. Utóbbinál minden hallgatónak ki kellett választani egy témát, amihez az interneten fellelhető szövegeket (!) kellett “összeollóznia” (pl. online játékok), és végén ebből prezentációt tartania.

Az előadó úgy gondolja, középiskolában nyári gyakorlatok keretében, egyetemeken bizonyos tárgyaknál, PhD képzésben lehetne alkalmazni a konnektivizmus módszerét eleinte, hogy később szélesebb körben elterjedhessen. Mindemellett nem szeretné, hogy csak így tanítsanak, hanem ez is egy módszer legyen a sok közül.

Héder Klára a konnektivista nyelvtanításról kezdett beszélni a következőkben, pl. podcast letöltések, internet szakszótár összeállítása. Várhatóan idegenkedést fog tapasztalni a konnektivizmussal szemben, ezért a tutoroknak külön felkészítést fognak tartani erről, de a kérdés, hogy hogyan.

De akkor mi is az a konnektivizmus? – próbálta összefoglalni Kulcsár Zsolt. A tanár lehet a problémafelvető, a tanuló megoldó. De építhet a tanár mikrovilágot is , amelyet a diák felfedez. Vagy formálhatunk tanárokként szemléletet, amelynek a tanuló feltárja lehetőségeit. A htk01 című kurzust (http://osztalyterem.hu/) egy konnektivista képzésnek tervezi Kulcsár Zsolt és Palócz István, ahol a tanárok maguk is tanulnak majd.

Hétről hétre egy-egy témát fognak felvetni, az első egy bevezető hét, míg a hatodik egy összegző hét lesz. Közben különböző kérdéseket fognak feszegetni, amit máskor mások nem feltétlen tesznek meg (pl. twitter kontra facebook). Abban bíznak, hogy a végére összeáll egy eszköz-térkép, hogy melyik web2-es eszköz milyen célt szolgál, és mindezt a pedagógiában hogy lehet alkalmazni. Magukat nem tartják tudósnak, csak összeköttetést szeretnének teremteni a használat és a tudomány közt. A képzésre nem profikat várnak, ha valakinek van már facebook profilja, az már egy jó kiinduló alap lehet, ha pedig twitterezik is az illető, akkor semmi probléma nem lehet.

A konnektivista tanuláselméletről, mint a negyedik oktatási paradigmáról volt szó kerekasztal beszélgetés keretében ezt követően. Az oktatás technologizálása vagy technológia oktatása a cél? Talán a kettő egyszerre, többek közt erről beszélgetett Nahalka István, Bernáth László és Kulcsár Zsolt Tóth Péter moderálásával. A témában nagyon fontosnak tartják Barabás-Albert László Behálózva című könyvét, amely arról szól, hogy a hálózatok törvényszerűségeket követnek.

Ma még a konstruktivizmussal nem egyenlő fajsúlyú a konnektivizmus Kulcsár Zsolt véleménye szerint. És bár az internet hozta létre, ez egy módszertan, az internet pedagógiai alkalmazása. A fogalmak még zavarosak, nem tisztult le a definíció, amit mindenki értene – ma még csak egy izgalmas problémafelvetés.

A magát “digitális bevándorlónak” nevező Nahalka István ezzel szemben megjegyezte, hogy a konnektivizmust külön kezeli a konstruktivizmustól, mivel utóbbi inkább az egyénnel, előbbi pedig a csoportok közös hálózati tanulásával foglalkozik. Inkább az újdonságait kell kiemelni, és arra koncentrálni.

Bernáth László mindkét nézőponttal vitába szállt, mert ő nem érzi, hogy a konnektivizmus elmélet lenne, és nem látja az újdonságot benne. Nahalka István válasza erre, hogy ő látja a csírákat, amiből majd elmélet fog válni. Hálózatok tanulásával milyen elmélet foglalkozott eddig? – tette fel a kérdést. Még keresi és a pozitív és negatív érveket amellett, hogy ez egy elmélet lesz-e.

Ebben Bernáth László is egyetértett, hogy még elméletté válhat, csak jelen pillanatban még nem az, mert nem mond semmit az ismeret elsajátítás módjáról, hogyan alakul ki a tudás így a diákokban, és mennyivel könnyebben sajátítják el vele a tananyagot. Kulcsár Zsolt hozzászólása szerint nem az elmélet, hanem eszköz újdonságáról van itt szó.

Végül felvetődött egy résztvevő által a kérdés, hogy az internetes tartalmak, amelyeket a konnektivizmus alapjaként szeretnénk kezelni, mennyire hitelesek. Nahalka István humorosan hozzáfűzte, hogy alátámasztott forrásból, tehát pedagógustól is hallott már olyan információt, ami nem helyénvaló, akárcsak az interneten. Mások megvédték a wikipediát, ahol azért vannak kiemelt szerkesztők, akik ellenőrzik a tartalmakat.

A beszélgetés után ismét szekciók következtek, felsőoktatás és közoktatás eLearning előadásai közül lehetett választani. Az “eLearning a felsőoktatásban 1., ePortfólió” szekciót Vágvölgyi Csaba nyitotta, a web2.0 alapjainak bemutatásával (pl. CMS rendszerek, Google szolgáltatások, widgetek). Az egyes dolgok annyi helyen találhatóak, hogy jó lenne ezeket összegyűjteni – ezt szolgálja az ePortfolió, amely gyakorlatilag bármit tartalmazhat, ami digitális formában tárolható. Ezek közé tartozik pl. a Mahara, melyet a moodle integrálhat. (Véleménye szerint a moodle-Alfresco integráció különösen szerencsés lehet.) Akit a téma jobban érdekel, azoknak ajánlotta a Mahara szemináriumot 2010. január 27-én, amelyről bővebb információ a http://ipszilon.niif.hu/ oldalon található.

Ezek után Pentelényi Pál a Tartalmi és technológiai innovációs lehetőségekről beszélt a mesterszintű szakmai tanárképzésben, elsősorban az Óbudai Egyetem (korábban Budapesti Műszaki Főiskola) kínálatára koncentrálva. Megkövetelik a hallgatóktól az információs és kommunikációs technológia (IKT) használatát, és az online közösségek létrehozását. Az előadást Tóth Béláné egészítette ki a moodle gyakorlati bemutatásával, hogy a hallgatók hogyan kérhetnek tanácsokat oktatóiktól és hallgatótársaiktól szakmai fórumokon keresztül.

Újfent a mérnöktanárképzés virtuális tanulási környezetéről hallhattunk Létray Zoltántól, aki a győri Széchenyi István Egyetem képviseletében érkezett. Szó esett a COEDU-ról (amely nem bizonyult túl jónak) és a sokat tárgyalt moodle-ről.

Mázik Julianna az ePortfolióról mint tananyagról és módszerről tartotta előadását a tanári mesterképzésen belül vizsgálva. Véleménye szerint kompetenciáról van szó, de a lényeg a kedv felkeltése a tanárjelöltekben, hogy saját szakterületük iránt érdeklődjenek. De hogyan tudja majd a saját szaktantárgyát integrálni? Az előadó ajánlotta az eXe editor programot mindehhez.

A Jedlik Oktatási portál működéséről számolt be Nyéki Lajos (Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola). Eddig elkészült pl. az osztályozó napló modul, adminisztrációs modul, osztályfőnöki modul. A portált (moodle) a szülő is látogathatja egy kérdőív kitöltése után. A tanulók feltölthetik házi feladataikat a rendszerbe óra előtt, így a tanár ellenőrizni tudja megkérdezés nélkül, hogy kivégezte el őket. A Haladási naplóhoz tartozik a hiányzási napló és még a felelő kisorsolása is. Az osztályfőnök pedig online szerkesztheti az osztály naplóját saját modulján belül (dicséretek/megrovások funkció, térkép a tanulók címeivel).

Rövid szünet után ismét kerekasztal beszélgetés következett az ePortfolió használatáról a felsőoktatásban Falus Iván, Kis-Tóth Lajos, Komló Csaba és Papp Gyula részvétlével.

Papp Gyula vitaindító előadásában elmondta, hogy a Debreceni Egyetemen nem kötelező az ePortfolió használata, de már négy éve működik, ettől a félévtől Mahara alapokon. A szó olasz eredetű, és a hordozhatóságra utal. A divat szakmában már bevett dolog, ahogy a művészek körében is, pénzügyi portfóliója pedig mindenkinek van. De hogy a tanulásban milyen szerepet kaphat? Tanulásunk során létrehoznak valamilyen produktumot, közben tanulunk mestereinktől. A közoktatásban már megjelenhetne értékelésként, mivel kommunikációs eszközei is sokfélék. Felsőoktatási vonzata lehet a Diplomás Pályakövető Rendszer, mivel a hallgatók az egyetemről való kikerülés után is megtarthatják portfóliójukat. Papp Gyula meglátása szerint a konnektivizmus folytán az önértékelés nagyobb szerepet kap az intézményi értékeléssel szemben.

Ennek gyakorlati felhasználásáról beszélt az Eszterházy Károly Főiskola képviseletében Komló Csaba. Széleskörű együttműködést feltételez ennek megvalósulása, de egyszerűbb egy meglévő rendszert használni, mint a saját fejlesztésűt (ők is a Mahara mellett döntöttek). Az oktatókat is képezni kell a hallgatók mellett a használatára. A hallgatóknak az államvizsgán be kell mutatniuk portfoliójukat, ezért bizonyos ütemtervet kell előtte meghatározni. Nehéz az értékelést 70 hallgató esetében személyre szabottan végezni, (ehhez képest angolszász területeken csak 24 hallgatóval kell számolni), és célszerű minden hallgatóval tartani a kapcsolatot a portfolió készítése közben is. A munkák és az oktató reflexiói mind megmaradnak a rendszerben, és Komló Csaba ebben látja a rendszer lényegét.

A Bologna folyamat előnyének tartja Kis-Tóth Lajos a portfólió megjelenését, mivel korábban csak egy érdemjeggyel fejezték ki az oktatók, amit most szövegesen megtehetnek. Papp Gyula hozzáfűzte, hogy így a tanulóknak is több beleszólása lehet az értékelésbe, ezzel a motiváltságuk egyaránt nő. Falus Iván szerint az előnye egyrészt, hogy így feltűnik, ha egy hallgató több oktatónak szeretné ugyanazt a dolgozatot benyújtani, másrészt az IKT-kompetencia szükségszerűen fejlődik mindenkinél.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható konferencia.klog.hu

***

Kapcsolódó cikkek:

Keresés a portálon


Főszerkesztő +Tarnavölgyi Gábor

Hozzászólás

Név:
E-mail cím:
Weblap:
Tárgy:
Hozzászólás: